Mikor még kisnyúl voltam lenn a réten,
Nem jött a lakkosfarkú fúlautóm,
Mezítláb ugrándozva hasba vertem
Bizniszklasszon repülő sasom, klímás
Bizniszklasszon repülő sasom.

Sírhattok keleten és nyugaton,
Hófehér szárnyas lovon utazom,
Sírhattok keleten és nyugaton,
Büdös a sátán, azon utazom.

Azután csórókutya kölyke lettem,
A nyálam ámuldozva csillogott,
Nyakkendős rotweiler egy Forddal ment el,
Utat és melltartót szaggatott, pajtás,
Utat és melltartót szaggatott.

Sírhattok keleten és nyugaton,
Hófehér szárnyas lovon utazom,
Sírhattok keleten és nyugaton,
Büdös a sátán, azon utazom.

Sírhattok keleten és nyugaton,
Hófehér szárnyas lovon utazom,
Sírhattok keleten és nyugaton,
Büdös a sátán, azon utazom.

Hát okos lettem, ma is rókát ettem,
Sok már az állat, nagy a forgalom,
Virágot szedtem, a szájukba tettem,
Kígyót-békát kéne mondanom, inkább
Állatkerti helyem eladom!

Sírhattok keleten és nyugaton,
Hófehér szárnyas lovon utazom,
Sírhattok keleten és nyugaton,
Büdös a sátán, azon utazom.

Sírhattok keleten és nyugaton,
Hófehér szárnyas lovon utazom,
Sírhattok keleten és nyugaton,
Büdös a sátán, azon utazom.

Félnek a szarvasok,
Régi joggal itt vadásznak
                      farkasok.

Jó reggelt, jó napot!
Száz levágott békejobbot
                          árulok.

Bölcs-bolondok várjatok,
Érte voltam, s nem vagyok,
Hát visszafordulok.

Mit dadognak századok,
Hadd hibázzak, hagyjatok,
Hát visszafordulok:

Úgy kezdhetnénk,
Hogy válaszolgatnék,
Úgy végeznénk,
Hogy sírva kérdeznék.

Úgy kezdhetnénk,
Hogy válaszolgatnék,
Úgy végeznénk,
Hogy sírva kérdeznék.

Úgy kezdhetnénk,
Hogy válaszolgatnék,
Úgy végeznénk,
Hogy sírva kérdeznék.

Bőben büdös, éhben édes,
Látva bűnös, hallva kéjes.
Nagyok lenn a város vállán a csillagok,
Összemennek fentről, hogyha ráláthatok.

Kevés annyi szó, annyi szabály,
Fáradékonyabb, ki szemben áll,
A kerék meg nem áll.

Mennyi méz a madzagon,
Bamba a báj,
Venni, venni, venni muszáj!
Ritka szó a szánalom
Élvez a nyáj,
Jaj de szép a messzi halál!

Emígy vörös, amúgy véres,
Késnek tompa, botnak éles,
Üzletel az angyal felszentelt ajkadon,
Jól keres a szégyentől még szebb mámoron.

Kevés annyi szó, annyi szabály,
Fáradékonyabb, ki szemben áll,
A kerék meg nem áll.

Mennyi méz a madzagon,
Bamba a báj,
Venni, venni, venni muszáj!
Ritka szó a szánalom
Élvez a nyáj,
Jaj de szép a messzi halál!

Mennyi méz a madzagon,
Bamba a báj,
Venni, venni, venni muszáj!
Ritka szó a szánalom
Élvez a nyáj,
Jaj de szép a messzi halál!

Mennyi méz a madzagon,
Bamba a báj,
Venni, venni, venni muszáj!
Ritka szó a szánalom
Élvez a nyáj,
Jaj de szép a messzi halál!

Szépen fekszel a havon,
Fest a jég alakodon,
Nincs pára az ajkadon,
Meghalt az alkalom.

Szemedet gondolom,
Mosolyod gondolom,
Csontszínű liliom,
Leomló hajadon.

Erősödik január,
Leesik a madár,
Szépen fekszik a havon,
Kezednek odadom.

Sebesség - gondolom,
Magasság - gondolom,
Az az ég van-e még,
Túl a tél-falakon.

Issza a szemem az út
Te- te- te- tengerbe fut.

Ül a világ ujjadon,
Tőle volt a fájdalom,
Látnád, hogyan vezekel,
Nevetnél magatokon.

Hol a hő, hol a hő,
Az a fényszerető,
Látom, ott menetel
Aki - én megyek el.

Issza a szemem az út
Te- te- te- tengerbe fut.

Issza a szemem az út
Te- te- te- tengerbe fut.

Issza a szemem az út
Te- te- te- tengerbe fut.

Hol a hő, hol a hő,
Az a fényszerető,
Látom, ott menetel
Aki - én megyek el.

Vicsorog a láncuk, leesik a porba,
Szabadul a herceg, szabadul a szolga,
Héjavarázsuk dühe kire szálljon,
Ellenség kell ezen a világon.

Vicsorog a láncuk, leesik a porba,
Szabadul a herceg, szabadul a szolga,
Héjavarázsuk dühe kire szálljon,
Ellenség kell ezen a világon.

Vicsorog a láncuk, leesik a porba,
Szabadul a herceg, szabadul a szolga,
Héjavarázsuk dühe kire szálljon,
Ellenség kell ezen a világon.

Vicsorog a láncuk, leesik a porba,
Szabadul a herceg, szabadul a szolga,
Héjavarázsuk dühe kire szálljon,
Ellenség kell ezen a világon.

Vicsorog a láncuk, leesik a porba,
Szabadul a herceg, szabadul a szolga,
Héjavarázsuk dühe kire szálljon,
Ellenség kell ezen a világon.

Vicsorog a láncuk, leesik a porba,
Szabadul a herceg, szabadul a szolga,
Héjavarázsuk dühe kire szálljon,
Ellenség kell ezen a világon.

Vicsorog a láncuk, leesik a porba,

Szabadul a herceg, szabadul a szolga,

Héjavarázsuk dühe kire szálljon,

Ellenség kell ezen a világon.

Vicsorog a láncuk, leesik a porba,
Szabadul a herceg, szabadul a szolga,
Héjavarázsuk dühe kire szálljon,
Ellenség kell ezen a világon.

Vicsorog a láncuk, leesik a porba,
Szabadul a herceg, szabadul a szolga,
Héjavarázsuk dühe kire szálljon,
Ellenség kell ezen a világon.

Elment, elment a szép ember,
Elment, elment a szép ember,
Lánynézőbe, lánykérőbe,
Lánynézőbe, lánykérőbe.

Ne szabódjon senki lánya,
Ne szabódjon senki lánya,
Kék szakálla, pénz a bája,
Kék szakálla, pénz a bája.

Nem is azért foglak kérni,
Hanem azért foglak kérni.
Szerelemsót kóstolgatni,
Nem kérdezni, nem kérdezni!

Van énnékem kilenc váram,
Van énnékem kilenc váram,
Tizediket sose láttam,
Tizediket sose láttam.

De sok lánynak a szobra!
Te is te is holnapra!

Csak a szemük ne sírna!
Te is te is holnapra!

Se élőre se holtra!
Te is te is holnapra!

Kéredzkednek a Holdra!
Te is te is holnapra!

Viszi, viszi hegyen-völgyön,
Viszi, viszi hegyen-völgyön,
Hegyen-völgyön, tövis bokron,
Tövis bokron, szakadékon.

Kilenc váram nyitva-tárva,
A tizedik kulcsra zárva.
Hová lett a szép leányka,
Tizedikben ott találja.

De sok lánynak a szobra!
Te is te is holnapra!

Csak a szemük ne sírna!
Te is te is holnapra!

Se élőre se holtra!
Te is te is holnapra!

Kéredzkednek a Holdra!
Te is te is holnapra!

Elment, elment a szép ember,
Elment, elment a szép ember,
Lánynézőbe, lánykérőbe,
Lánynézőbe, lánykérőbe.

Táncos, mérges angyalok a forró hegyeken,
Granadában hagyjatok bordó köveken,
Tenger ismer, szobám idegen,
Ne ébrednék ágyam hidegen.

Españjával álmodok, az aszfalt monoton.
Mandarinkert illatok, a gyilkos szabadon.
Füge fakad forró szigeten,
Sapka vacog havas fejemen.

Minden nap elindulok, s a város szövegel,
Még ezt, még azt tárgyalok, az eső szemetel.
Szűz a Hideg, Téged irigyel,
Rózsa, ami vérrel vegyül el.

Hosszan ültök ezer éve a padon,
Életetek lassan érik a napon,
Tegnapotok, holnapotok a padon,
Virágzik a szátokban az unalom.

Jobbra szomszéd, balra szomszéd a padon,
Az árnyékuk sóhajtozik a falon,
Legyinteni jó a magyar ugaron,
Semmit tenni: biztonságos nyugalom.

Nyugtunk ki dúlja fel,
Kié a tegnap, nem érdekel,
Értünk ne jöjjön el,
Kié a holnap, nem érdekel.

Nyugtunk ki dúlja fel,
Kié a tegnap, nem érdekel,
Értünk ne jöjjön el,
Kié a holnap, nem érdekel.

Értem én, hogy bölcs dolog a félelem,
Pató Pálnak a savanyú kényelem,
Félre vágyak, jöjjön ami betakar,
Kiderülne: nem tud, aki nem akar.

De ott messze ki az, aki bezavar?
Örök mozgás az az, ami bekavar.
Két alak jön, gyorsan mint a zivatar,
Juliánus s Kőrösi a fiatal.

Mégis kalandra fel!
Utad reménység kísérje el!
Hogyha megérkezel,
Csodáljon ősöd, s fogadjon el!

Mégis kalandra fel!
Utad reménység kísérje el!
Hogyha megérkezel,
Csodáljon ősöd, s fogadjon el!

Hallani, hogy sok a jaj, sok a jaj,
Nem tud, aki nem akar, nem akar,
Megtudni: sok türelem, türelem,
Meghalni: szép szerelem, szerelem.

Mégis kalandra fel!
Utad reménység kísérje el!
Hogyha megérkezel,
Csodáljon ősöd, s fogadjon el!

Mégis kalandra fel!
Utad reménység kísérje el!
Hogyha megérkezel,
Csodáljon ősöd, s fogadjon el!

Mégis kalandra fel!
Utad reménység kísérje el!
Hogyha megérkezel,
Csodáljon ősöd, s fogadjon el!

Mégis kalandra fel!
Utad reménység kísérje el!
Hogyha megérkezel,
Csodáljon ősöd, s fogadjon el!

Megtudni: türelem,
Meghalni: szerelem.
Megtudni: türelem,
Meghalni: szerelem.
Megtudni: türelem,
Meghalni: szerelem.
Megtudni: türelem,
Meghalni: szerelem.

Johann, láttalak, mikor átszakadt a hold,
Éles szárnyadon templomszolga lovagolt,
Még a végtelennek is pillanat a rokona,
Mindig újra, mint a május, újra orgona.

Megfogantalak; - szólt a gúny az ész alatt,
Furcsa állapot; - szólt az ágy, - kihordalak.
Mennyit kérsz a mindenért, hogyha semmi ennyiért,
Ujjad fájdul, megbolondul, rend a lelkedért.

Szálljon álom ablakra,
Kicsi baba alhatna.
Ablakról a párnára,
Párnáról a válladra.

Kívül morog a világ,
Fut az eső mezítláb,
Megjön apa hajnalra,
Mindig, mindig holnapra.

Érted sír egy rossz Király,
Elalszol úgyis, ha fáj.
Érted sír egy rossz Király,
Elalszol úgyis, ha fáj.

Szálljon álom ablakra,
Kicsi baba alhatna.
Álmodj titkos susogást,
Kicsi kutya szuszogást.

Én is mindig álmodtam,
Akármilyen fáradtan.
Egyszer végre tudhatom,
arcodat az ujjamon.

Érted sír egy rossz Király,
Elalszol úgyis, ha fáj.
Érted sír egy rossz Király,
Elalszol úgyis, ha fáj.

Ékszervíz jön le az égből
Isten tengerszem-eréből,
Vártam már.
Könnyfutta szájremegésből,
Gyűszűnyi, egyszeri létből
Látnom kár, látom már:

Pillaszemed megvámol férfivelőt,
Őslogikáddal táncol nedves erőd,
Megriadó kis állat
Mersze vagyok itt nálad,
Vágyni ha nem tudnálak, túlélném.
Megriadó kis állat
Mersze vagyok itt nálad,
Vágyni ha nem tudnálak, túlélném.

Tükrödben sírsz keserűn,
Az imádban benne a bűn,
Csak bátorság.
Feketén is, jaj de fehér vagy,
Játéktermekben a varjak
Mormolják, álmodják:

Pillaszemed megvámol férfivelőt,
Őslogikáddal táncol nedves erőd,
Megriadó kis állat
Mersze vagyok itt nálad,
Vágyni ha nem tudnálak, túlélném.
Megriadó kis állat
Mersze vagyok itt nálad,
Vágyni ha nem tudnálak, túlélném.

Ugye nem peng benned a tű,
Ugye nem nő benned a fű,
S a távolság.
Kést ad ma szájba a száj,
Kiabálj, kiabálj, kiabálj,
Ha húsba vág a forróság.

Pillaszemed megvámol férfivelőt,
Őslogikáddal táncol nedves erőd,
Megriadó kis állat
Mersze vagyok itt nálad,
Vágyni ha nem tudnálak, túlélném.
Megriadó kis állat
Mersze vagyok itt nálad,
Vágyni ha nem tudnálak, túlélném.

Pillaszemed megvámol férfivelőt,
Őslogikáddal táncol nedves erőd,
Megriadó kis állat
Mersze vagyok itt nálad,
Vágyni ha nem tudnálak, túlélném.
Megriadó kis állat
Mersze vagyok itt nálad,
Vágyni ha nem tudnálak, túlélném.
(Nem szabad)