1. Soha
2. Tudjátok magyarok
3. Kalotaszegi muzsika (szöveg nélküli)
4. Kis, karácsonyi ének
5. Mégis azonról...
6. Köszöntő
7. Seregek közt
8. Sebestyén
9. Üzenet
SOHA
Soha nem látom én,
Soha nem hallom én,
Soha nem érzem én,
Soha nem hiszem én.
De sírnak, de rínak a szép katonák.
Soha nem látom én,
Soha nem hallom én,
Soha nem érzem én,
Soha nem hiszem én.
Soha nem látom én,
Soha nem hallom én,
Soha nem érzem én,
Soha nem hiszem én.
De sírnak, de rínak a szép katonák.
Sírnak, de rínak a szép katonák.
Soha nem látom én,
Soha nem hallom én,
Soha nem érzem én,
Soha nem hiszem én.
Soha nem látom én,
Soha nem hallom én,
Soha nem érzem én,
Soha nem hiszem én.
De sírnak, de rínak a szép katonák,
Sírnak, de rínak a szép katonák.
TUDJÁTOK MAGYAROK
Sírva veszíköl most szegény Magyarország,
Mert tőle távozék hangosság, vigasság,
Belőle kikele sok fénös gazdagság,
És fogságba esik egynéhány uraság.
Bolondság tőletök fejenkín' magyarok,
Terek álnok hitit meg nem gondoljátok,
Maga csak tőlem es sokszor hallottátok,
Sok fejedelmeket mind csaltak, tudjátok.
Tudjátok, magyarok, hírösök valátok,
Míg nagy szeretettel egymást hallgatátok,
De mihelt köztetök ti meghasonlátok,
Ottan országtokban, ím, mint pusztulátok.
Tanácsot sokáig, kérlek, ne tartsatok,
Ha ez két víz között ti lakni akartok,
Mert ha csak hallgattok, szömben ti nem vívtok,
Félök, hogy sokáig itt nem uralkodtok.
La-la-la....
KIS, KARÁCSONYI ÉNEK
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.
Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
(Így dúdolgattam én
Gyermek-hittel, bátran,
1883
Csúf karácsonyában.)
Óh, ha tudtam volna,
Hogy ő volt Mária,
Aranyból is, ezüstből is
Ágyat adtam volna,
Aranyból is, ezüstből is
Ágyat adtam volna.
MÉGIS AZONRÓL...
Óh, én kegyelmes Istenem,
Mely igen megverél engem,
Kegyelmezz meg már énnékem,
Ne hagyj bűnömben elvesznem!
Nem tagadom, mert vétkeztem,
Hitemet gyakran megszegtem,
Rút, fertelmes volt életem,
Kiért ím, lám, megfizettem.
Hol az te irgalmasságod,
Kivel vertedet gyógyítod?
Hol az te erős jobb karod,
Kivel híved szabadítod?
Legyen azért elég immár
Sok búm és szenvedtem nagy kár,
Rút szégyen, ki mint hegyes ár,
Lelkemben keservesen jár.
Hol az te irgalmasságod,
Kivel vertedet gyógyítod?
Hol az te erős jobb karod,
Kivel híved szabadítod?
Bűnömön talált búm után
Könyörülj lelkem fájdalmán,
Tégy szégyent azok orcáján,
Kik rám dühödtek méltatlan!
Hol az te irgalmasságod,
Kivel vertedet gyógyítod?
Hol az te erős jobb karod,
Kivel híved szabadítod?
Engem penig bosszújokra
Emelj föl jó állapotra,
Ne tessék az, hogy heába
Bíztam magamot magadra!
Hol az te irgalmasságod,
Kivel vertedet gyógyítod?
Hol az te erős jobb karod,
Kivel híved szabadítod?
Hol az te irgalmasságod,
Kivel vertedet gyógyítod?
Hol az te erős jobb karod,
Kivel híved szabadítod?
Hol az te erős jobb karod,
Kivel híved szabadítod?
KÖSZÖNTŐ
Soha búnak az árja szívedet át ne járja,
Hanem inkább bejárja az egeknek királya.
Jut eszembe azonban, hogy e házban János van,
Légy János békességbe', köszöntlek egészségbe'.
Jöttem hozzád jó este, köszöntlek egészségbe',
Köszöntlek egészségbe', légy János békességbe'.
Soha búnak az árja szívedet át ne járja,
Hanem inkább bejárja az egeknek királya.
Hogy megélhesd napodat, a szent pátrónusodat,
Örvendezzél napodra, szíved virágzására.
Túl a Dunán, innen is, áldjon meg az Isten is,
Téged rózsám s engem is, még aki fölnevelt is.
Soha búnak az árja szívedet át ne járja,
Hanem inkább bejárja az egeknek királya.
Soha búnak az árja szívedet át ne járja,
Hanem inkább bejárja az egeknek királya.
Soha búnak az árja szívedet át ne járja,
Hanem inkább bejárja az egeknek királya,
Hanem inkább bejárja az egeknek királya.
SEREGEK KÖZT
Seregek közt kik vagytok hadnagyok,
Keresztyény hitet az kik vallotok,
Igyetökbe' nyerni, ha akartok,
Hallgassátok, ezt megtanuljátok.
Ez nagy szükség, jó vitéz hadnagyok,
Megtanúni, mint hadakozjatok,
Példa néktök prófétáknak hadok,
Ha így jártok, Istenben áldattok.
Álljatok meg, és mind hallgassatok,
Atyafiak, kik Istenben laktok,
Csak Istenben vitézök bízjatok,
Mer' ő lészön fegyvertök s pajzsotok.
Mondhatja győzelemnek magát,
Mondhatja győzelemnek magát,
Egymással vívjuk meg a csatát,
Csak egymással vívjuk meg a csatát.
Mondhatja győzelemnek magát,
Mondhatja győzelemnek magát,
Egymással vívjuk meg a csatát,
Csak egymással vívjuk meg a csatát.
Mondhatja győzelemnek magát,
Mondhatja győzelemnek magát,
Egymással vívjuk meg a csatát,
Csak egymással vívjuk meg a csatát.
Mondhatja győzelemnek magát,
Mondhatja győzelemnek magát,
Egymással vívjuk meg a csatát.
SEBESTYÉN
Arcod is, lantod is, húrod is elszakadt,
Hangod se nem maradt, egyetlen mozdulat.
Lány vagyok s szerencsém csak nálad keresném,
Te vagy a kedvesem, deákom, Sebestyén.
Magyarok Istenét hiába keresnéd,
Idegen szerencsék magukhoz vezették.
Lány vagyok s szeretném nálad a szerencsém,
Te vagy a kedvesem, deákom, Sebestyén.
Hősöket daloltál, s hova nem hajoltál,
Virágot kobzodon sohasem tartottál.
Lány vagyok s szerencsém csak nálad keresném,
Te vagy a kedvesem, deákom, Sebestyén.
Rólam csak hallgattak, húrjaid nem szóltak,
Sírodon háljanak lányok és ifiak.
Szép vagyok s szerencsém csak nálad keresném,
Te vagy a kedvesem, deákom, Sebestyén.
ÜZENET
János bácsi, dudáljon kend,
Hosszú nótát ne fújjon kend.
Gyengék vagyunk, elfáradunk,
Talán bizony meg is halunk.
Gyengék vagyunk, elfáradunk,
Talán bizony meg is halunk.
János bácsi, dudáljon kend,
Hosszú nótát ne fújjon kend.
Gyengék vagyunk, elfáradunk,
Talán bizony meg is halunk.
Gyengék vagyunk, elfáradunk,
Talán bizony meg is halunk. |
