Mint cipőbe' a sár,
Megjött hozzánk a király.
Mint cipőbe' a sár,
Megjött hozzánk a király.
Mosolyogjunk, vigadjunk,
Pedig nem is akarunk.
Mosolyogjunk, vigadjunk,
Pedig nem is akarunk.

Királyunk, jó estét!
Mennyi mérged lehet még?
Királyunk, jó estét!
Mennyi mérged lehet még?
Rossz szolgáid mi vagyunk,
Kutyáidra nem adunk.
Rossz szolgáid mi vagyunk,
Kutyáidra nem adunk.

Csonton se maradnak,
Véres szemmel ugatnak,
Csonton se maradnak,
Véres szemmel ugatnak,
Gazdájukba harapnak -
Ezt még te sem akartad.
Gazdájukba harapnak -
Ezt még te sem akartad.

Vigyázz, már kiabál
Egy kölyök a váradnál,
Vigyázz, már kiabál
Egy kölyök a váradnál:
Nincsen aranyos uszály,
De meztelen a király!
Nincsen aranyos uszály,
De meztelen a király!

Ó, én szegény kis madár, mire vetemedtem,
Mikor a szalmába' én szemet szedegettem,
Tőrbe estek lábaim, oda szabadságim,
Kötve vadnak szárnyaim, oda vigaszságim.

Én, ki eddig szabadon éltem az világon,
Mindennapi dalomat fúttam a zöld ágon,
Számomra is egy szoba el vagyon készítve,
Eledelem cukorral fel van elegyítve.

Mégsem tetszik az nékem, jut eszembe fészkem,
Hogy százszor jobb volt nékem zöld erdőben élnem,
Patakoknak vizei jobb ízűek voltak,
A lucsfának gyöngyei édesebbek voltak.

Megraktam a fészkemet, más éli munkámat,
Megvettem az ágyamat, más fekszi párnámat,
Tarka nyakú páromat más öleli társam,
Szerelmébe nem veszi, csak úgy mosolyogja.

Az szép szabadságra,
Magyarság javára
Törekedő jó urunk,
Úri dicsőségből,
Mint Krisztus mennyekből,
Alászállott gyámolunk:
Szolgai ruhában,
Katona formában
Hallgasd meg az, mit írunk.
Szolgai ruhában,
Katona formában
Hallgasd meg az, mit írunk.

Az ki mit örvendtünk,
Most annak éneklünk
Vitézlő öltözetben,
Sisakban, fegyverben,
Lovakon, nyergekben,
Sátor alatt mezőkben,
Jóllehet sok kárban,
De azért vígságban,
Magyarok örömében.
Jóllehet sok kárban,
De azért vígságban,
Magyarok örömében.

Ha nyelvem száz volna,
Hogyha szóm víz volna,
Ha mint Körös, úgy folyna:
Szívemnek titkait,
Magyarok örömét
Megírnám bölcs formára:
Jaj, szegény magyarok,
Immár vigadnotok
Egyszer ideje volna.
Jaj, szegény magyarok,
Immár vigadnotok
Egyszer ideje volna.

Ha nyelvem száz volna,
Hogyha szóm víz volna,
Ha mint Körös, úgy folyna:
Szívemnek titkait,
Magyarok örömét
Megírnám bölcs formára:
Jaj, szegény magyarok,
Immár vigadnotok
Egyszer ideje volna.
Jaj, szegény magyarok,
Immár vigadnotok
Egyszer ideje volna.

Jaj, szegény magyarok,
Immár vigadnotok
Egyszer ideje volna.
Jaj, szegény magyarok,
Immár vigadnotok
Egyszer ideje volna.

I.
Öreg, én eztán lopni fogok:
Fiam, mindenki azt teszi, Ne tedd!

De a nők, a szagosak, a gazdagok!
Ládd, én csak úgy tapogatom az eget.

Öreg, a mankóm szaladni akar!
Fiam, hát nem jön erre senki se?

Ha akad is, mindig csak száraz karaj!
Tej kéne, nem bírok már enni se.

Egy kirakatot még ma betörök!
Börtönbe jutsz és megvernek. Szamár.

II.
Öreg, a varrás újra gennyezik.
Annál szebben tudsz könyörögni majd.

De rúgnék vele, a szent mindenit!
Te mást se csinálnál. Mindig csak a bajt.

Engem nem akart a lányod, öreg.
Örülj, hogy látod az áldott nyarat.

Most rád se köpne, nyomorult, vén cövek.
Legalább néki ruhára is marad.

Selyemszoknyánál nincs becsületje több!
De kéne neked, te korcs, te torzszülött.

III.
Fiam, nem élek soká, azt hiszem.
Én pedig azt, hogy éltél eleget.

Meghalok s nem fog sírni senki sem!
Elég, hogy míg éltél, vezettelek.

Én Istenem! - Mondass vagy két misét!
Azon már inkább kolbászt is veszek.

Nem félsz a pokoltól? Meghalsz te is!
Félnék, de élni - s kölyköt akarok.

Sokszor fogsz sántán megbotolni még!
Csak legyen majd egy ép, erős gyerek!

Ifjú szívekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem millió gyökerű.

Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek
Örökös urának maradni:
Nem adatik meg ez mindenkinek,
Csak aki véres, igaz életű.

Jó estét, jó estét, Ég s Föld fia,
Te vagy a Jézuska, ő Mária,
Bátyád aranyos Nap sugara,
Húgocskád ezüstös Hold sugara.

Csicsíja, baba, csicsíja, baba,
Ne sírj, Máriánál van vacsora!
Tejet iszik az Isten fia,
Édes tejet iszik Isten fia.

Falu végén van egy házikócska,
Falu végén van egy házikócska,
Abban van egy rengengő bölcsőcske,
Abban van egy rengengő bölcsőcske,
A lábával rengengeti vala,
A lábával rengengeti vala,
A szájával fújdogolja vala,
A szájával fújdogolja vala:
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra,
Szerelemből jöttél a világra.

Keres már a katona, hogy elvezet,
Keres már a gazdag, hogy kinevet,
Keres a halál, hogy megszeret,
Keres már a halál, hogy megszeret.

Zöldellik ágacska - a keresztfád,
Ébred a magocska - töviskoronád,
Szeretne mégis ez a világ,
Szerethetne mégis ez a világ.

Falu végén van egy házikócska,
Falu végén van egy házikócska,
Abban van egy rengengő bölcsőcske,
Abban van egy rengengő bölcsőcske,
A lábával rengengeti vala,
A lábával rengengeti vala,
A szájával fújdogolja vala,
A szájával fújdogolja vala:

Aludj, aludj, Istennek báránya,
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra,
Szerelemből jöttél a világra.

Adjon igaz álmot az éjszaka,
Meleget a jászol kicsi szamara,
Áj, áj, aludjál, csíja, baba.
Áj, áj, aludjál, csíja, baba.

Aludj, aludj, Istennek báránya,
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra,
Szerelemből jöttél a világra.

Aludj, aludj, Istennek báránya,
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra,
Szerelemből jöttél a világra.

Aludj, aludj, Istennek báránya,
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra,
Szerelemből jöttél a világra.

Aludj, aludj, Istennek báránya,
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra,
Szerelemből jöttél a világra.

Haj, ki kisze, haj, ki!
Hulljon vízbe! Hulljon vízbe!

Zöld erdőbe' fiatal fa
Szépen zöldellik, szépen zöldellik, szépen zöldellik.
Levelétől, bimbójától
Messze tündöklik, messze tündöklik, messze tündöklik.

Az út mellett csipkebokor
Varga Ferenc az, Varga Ferenc az, Varga Ferenc az.
Mellette egy rozmaringszál
Molnár Mari az, Molnár Mari az, Molnár Mari az.

Jól rá vigyázz Varga Ferenc,
Hogy meg ne csaljon, hogy meg ne csaljon, hogy meg ne csaljon.
Mézes-mázos pálinkába
Mérget ne adjon, mérget ne adjon, mérget ne adjon.

Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.

Majomtanártól majomlány
majomábécét tanul,
gaz majom a majombörtönt
rúgja irgalmatlanul.

Sej-haj, jobbra át,
a majmoké a világ.
Sej-haj, balra át,
a majmoké a világ.

Megépül a majommalom,
lesz sok majommajonéz,
győzve győz a győzhetetlen
győzedelmes majomész.

Majompóznán majomkirály
majomnyelven szónokol,
egyiké majommennyország,
másiké majompokol.

Sej-haj, jobbra át,
a majmoké a világ.
Sej-haj, balra át,
a majmoké a világ.

Sej-haj, jobbra át,
a majmoké a világ.
Sej-haj, balra át,
a majmoké a világ.

Majomvacsoraemléktől
zúg a majomreterát,
majombakák menetelnek,
jobbra át és balra át.

Sej-haj, jobbra át,
a majmoké a világ.
Sej-haj, balra át,
a majmoké a világ.

Sej-haj, jobbra át,
a majmoké a világ.
Sej-haj, balra át,
a majmoké a világ.

Rémületes majomarcot
vágnak majomkatonák,
majomkézben majomfegyver,
a majmoké a világ.

Sej-haj, jobbra át,
a majmoké a világ.
Sej-haj, balra át,
a majmoké a világ.

Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére...

Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére...

Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére...

Pozsonyba ha eltalálok,
A lányokra jól vigyázok,
Olyan szépek, mint a bánat,
Ha elkapnak, nincs bocsánat.

Pozsonyba ha eltalálok,
A rendőrre jól vigyázok,
Ha gyönge vagy, fut utánad,
Hogyha elkap, nincs bocsánat.

Nem nagy város ez a város,
Nem nagy város ez a város,
Nem törvényes, nem halálos,
Nem törvényes, nem halálos,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Mégis, mégis visszahúz, vissza-, vissza-, visszahúz,
Mégis, mégis visszahúz, vissza-, vissza-, visszahúz.

Síró báránykát ha látok,
A fogára jól vigyázok,
Mert piszok farkast kiáltván
Mért vicsorgat annyi bárány?

Nem nagy város ez a város,
Nem nagy város ez a város,
Nem törvényes, nem halálos,
Nem törvényes, nem halálos,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Mégis, mégis visszahúz, vissza-, vissza-, visszahúz,
Mégis, mégis visszahúz, vissza-, vissza-, visszahúz.

Nem nagy város ez a város,
Nem nagy város ez a város,
Nem törvényes, nem halálos,
Nem törvényes, nem halálos,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Mégis, mégis, mégis, mégis visszahúz,
Mégis, mégis visszahúz, vissza-, vissza-, visszahúz.

Éjjel, ha a város ásít,
Azt álmodja, ő a Párizs,
De a reggel eljön újra,
S beindul a Dimitrovka.

Nem nagy város ez a város,
Nem nagy város ez a város,
Nem törvényes, nem halálos,
Nem törvényes, nem halálos,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Mégis, mégis visszahúz,
Mégis, mégis visszahúz, vissza-, vissza-, visszahúz.

Háromnyelvű ez a város,
Nem nagy város ez a város,
Három néppel is határos,
Nem törvényes, nem halálos,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Mégis, mégis visszahúz,
Mégis, mégis visszahúz, vissza-, vissza-, visszahúz.

Nem törvényes, nem halálos,
Nem nagy város ez a város,
Nem nagy város ez a város,
Nem törvényes, nem halálos,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Lenn a koldus, fenn az úr,
Mégis, mégis visszahúz, vissza-, vissza-, visszahúz,
Mégis, mégis visszahúz, vissza-, vissza-, visszahúz,

A blues, a pozsonyi blues.

Új esztendő, vígságszerző most kezd újulni,
Újulása víg örömet most kezd hirdetni,
Újulása víg örömet most kezd hirdetni.

Hirdeti már a messiást, el fog az jönni,
Legyetek a nagy Istennek igaz hívei,
Legyetek a nagy Istennek igaz hívei.

Új napokkal, bor - búzával látogass minket,
Így szentelünk mi is neked víg esztendőket,
Így szentelünk mi is neked víg esztendőket.

Elmúlt tőlünk az ó idő, melyben bánkódtunk,
Bánat miatt siralomra gyakran jutottunk,
Bánat miatt siralomra gyakran jutottunk.

Jutott hozzánk az új idő, melyben vigadjunk,
Vigadással úr Jézusnak glóriát mondjunk,
Vigadással úr Jézusnak glóriát mondjunk.