Kikelet, kikelet, ne fújd rám a szelet,
Elmúlt az az idő, mikor szerettelek, mikor szerettelek,
Mikor szerettelek, mikor szerettelek.

Elvennélek, rózsám, ha meg tudnád tenni,
Mácsonya csöpűbő' cérnát tunná fonnyi, cérnát tunná fonnyi,
Cérnát tunná fonnyi, cérnát tunná fonnyi.

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem,
Mé' nem virágoztál minden fa tetején, minden fa tetején,
Minden fa tetején, minden fa tetején.

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni,
Ott kell annak megtanúni, hogyan kell a dudát fújni,
Ott kell annak megtanúni, hogyan kell a dudát fújni.

Ne járj hozzám szívem éjjel,
Inkább látlak nappal jöjj el.
Ha fogsz hozzám nappal járni, nem félek senkitől,
Akik fogják irigyelni, távozzál ezektől.

Ámbár fogok nappal járni,
Mégis fogják irigyelni,
Hogy én téged, édes szívem, szeretlek szívesen,
S az én szívem te szívedért törődik erősen.

Irigyelje kinek tetszik,
Csak tartsd magad, amint illik,
Ha szeretni elkezdetté', szeressél mindaddig,
Mígnem tested hóttod után fődbe nem tétetik.

Tubám, tubám, angyalocskám,
Kincsem, lelkem, galambocskám,
Kezed, orcád, ajakidat ezerszer csókolom,
S a te kegyes gráciádba magamat ajánlom.

Kezed, orcád, ajakidat ezerszer csókolom,
A te kegyes gráciádba magamat ajánlom.

Hojeda, hojeda, hojeda Varga Márja,
Szabó István hoje.

Szóval mondja Mónár János,
Barátom ne vedd el
Az én régi szép szeretőm.

Hojeda bimbó, hajfonó,
Gyöngyarany koszorú,
Majd elválok tőled.

Várd ki szívem, várd ki,
Mind hegyen, mind gyöngyön,
Mind gyönge gyalogúton.

Valamit mondanék,
Hogyha meg nem bánnék,
Hogyha valamikor
Szememre nem hánynék.

Ne félj te éntőlem,
Mondd meg te azt nékem,
Hisz' én azt teneked
Szemedre nem vetem.

Mezei virágot szedtem,
Ékes bokrétát kötöttem,
Zölldeljen ki az a zöld ág,
Az a zöldellő szőlőág.

Magas az újvári torony,
Alá esett az ostorom,
Adja fel kedves galambom,
Kinek orcáját csókolom.

Varga Mári egyezerbe'
Beleugrott a tengerbe,
Mónár János kifogta őt,
Szívéhez szorította őt.
Gyere Mári az ölembe,
Hadd öleljelek kedvemre.

Kiöntött a Tisza vize messzire,
Valamennyi szép leány vót, elvitte.

Minden legény fogja ki a magáét,
Ne szeresse soha senki a másét.

Minden legény fogja ki a magáét,
Ne szeresse soha senki a másét.

El kell menni, ha esik is,
Még ha nehezen esik is,
Nehezen esik a járás,
Tőled, babám, az elválás.

Fázik a madár a tetőn,
Haragszik rám a szeretőm,
Ha haragszik, mér' jár erre,
Semmi járója sincs erre.

Elveszett a lovam citromfaerdőbe,
Elkopott a rámás csizmám a ló keresésbe.
Ne keresd a lovad, mer' el van az hajtva,
Dobfeneki bíró udvarába' szól a csengő rajta.

Hallottad-e hírét piros háromszögnek,
annak az átkozott munkácsi börtönnek?
Hallottam, hallottam, voltam is már benne,
verje meg az Isten aki építette.

Rászállott a páva vármegye házára,
Ráterjeszti szárnyát a vaskapujára.
Keljetek fel rabok, szólnak a harangok,
Kérjétek az Istent, maj' megszabadultok.
Keljetek fel rabok, szólnak a harangok,
Kérjétek az Istent, maj' megszabadultok.

Gúta maga egy város,
Van abba' egy mészáros,
Van két lova, jó hámos,
Bagariaszerszámos.

Alsógellér bóhasár,
Fölsőgellér mind takács,
Bogya mellett megállhatsz,
Tetűt, bóhát találhatsz.

Alista és Felista,
Tőnye jó kis falucska.
Jó pogácsát, réteskét
Sütnek ott a menyecskék.

Ekel és Nemesócsa
Híres vót ez valaha,
Sok krumpli termett benne,
Csallóközbe tőtötte.

Aranyos és Nagy-Kisbér
Van ottan egy himpellér,
Van ott jó fehér kenyér,
Nagy bélünkbe belefér.

Vót nékem szeretőm falu végén kettő,
Nem vót búzakenyér, meghalt mind a kettő.

Egyiket temettem virágoskertembe,
Másikat temettem szívem közepébe.

Egyiket öntöztem tiszta Duna-vízzel,
Másikat öntöztem sűrű könnyeimmel.

Három éjjel, három nap
Nem elég a lábamnak.
Bárcsak ez az éjszaka
Szent-György napig tartana,
Szent-György napig tartana.

Elmúlt farsang, itthagyott,
A lányoknak bút hagyott,
De énnékem nem hagyott,
Mer' én mindig víg vagyok,
Mer' én mindig víg vagyok.

Mikor mentem a falumból kifelé,
Lányok kísértek az állomás felé.
Úgy kísértek, mint egy szegény vándort,
Kinek szíve fekete gyászba borul.

Két út van előttem, melyiken induljak,
Két szép szeretőm van, melyiktől búcsúzzak?
Az egyiktől elbúcsúzom, a másik haragszik,
Így hát az én gyönge szívem soha meg nem nyugszik.

Seregek közt kik vagytok hadnagyok,
Keresztyény hitet az kik vallotok,
Igyetökbe' nyerni, ha akartok,
Hallgassátok, ezt megtanuljátok.

Ez nagy szükség, jó vitéz hadnagyok,
Megtanúnyi, min' hadakozjatok,
Példa néktök prófétáknak hadok,
Ha így jártok, Istenben áldattok.

Bátorsággal Istenbe' bízjatok,
Seregökkel rendöt állassatok,
Pogánokval vívni ha akartok,
Nagy felszókkal nékik így szóljatok:

Álljatok meg, és mind hallgassatok,
Atyafiak, kik Istenben vagytok,
Csak Istenben vitézök bízjatok,
Mer' ő lészön fegyvertök s pajzsotok.

Megszabadultam már én a testi haláltul,
És megmenekedtem minden nyavalyáimtul,
Bűntől és ördögtől, ez csalárd világtul,
Az örök kárhozattul, az örök kárhozattul.

Lelkemet ajánlom az hatalmas Istennek
És testemet hagyom ő anyjának az földnek,
E világot pedig az én féliimnek,
Míg őbenne illőknek, míg őbenne illőknek.

Új esztendő, vígságszerző most kezd újulni,
Újulása víg örömet most kezd hirdetni,
Újulása víg örömet most kezd hirdetni.

Hirdeti már a messiást, el fog az jönni,
Legyetek a nagy Istennek igaz hívei.

Új napokkal, bor - búzával látogass minket,
Így szentelünk mi is neked víg esztendőket.

Elmúlt tőlünk az ó idő, melyben bánkódtunk,
Bánat miatt siralomra gyakran jutottunk.

Jutott hozzánk az új idő, melyben vigadjunk,
Vigadással úr Jézusnak glóriát mondjunk,
Vigadással úr Jézusnak glóriát mondjunk.