Lement a vacsoracsillag,
Babám a Főszeren ballag,
Az hitetlen de régen, de régen,
Nem jár el az Alszeren.

Hamis a zúzája, mája,
Nem is köll a pántlikája,
Kiülök én a hóra, a hóra,
Péntekre verradóra.

Jaj Istenem mit csináljak,
Házasodjak vagy szolgáljak?
Házasságra nincsen pénzem,
Szolgálatra egészségem.
Házasságra nincsen pénzem,
Szolgálatra egészségem.

Kihajtották a ludamat,
Gangos gúnáromat,
Gangos gúnáromat.

Mondd meg, mondd meg bíró fia
Mi legyen az ára,
Mi legyen az ára.

Egyszáz arany a lúd ára,
Az legyen az ára,
Az legyen az ára.

Kihajtották a ludamat,
Gangos gúnáromat,
Gangos gúnáromat.

Mondd meg, mondd meg bíró fia
Mi legyen az ára,
Mi legyen az ára.

Egyszáz arany a lúd ára,
Az legyen az ára,
Az legyen az ára.

Eltörtétek hídunk lábát,
Madari hörcsög, agácsfa törzsök.

Maj' megcsináltatjuk bőr bodzából,
Madari hörcsög, agácsfa törzsök.

A bőr bodza igen büdös,
Madari hörcsög, agácsfa törzsök.

Maj' megcsináltatjuk márvány kőből,
Madari hörcsög, agácsfa törzsök.

A márványkő igen sima,
Madari hörcsög, agácsfa törzsök.

Maj' megcsináltatjuk két szép lánybúl,
Madari hörcsög, agácsfa törzsök.

A két szép lányt most kötözik,
Madari hörcsög, agácsfa törzsök.

Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa,
Rózsa volnék piros volnék, mégis kifordulnék,
Két selyem mossa, piros garádítsa,
Dínom-dánom szép Juliska
Fordulj angyal módra.

Hajlik a meggyfa, nagy az árnyéka,
Öleld akit szeretsz.

Ezt szeretem, ezt kedvelem,
Ez az én édes kedvesem.

A' bizony a pengőbe,
Rózsa volnék körüle,
Mégis kifordulnék.

Elleluska onnan Cebelluska,
Ezdus, Vezdus lánya,
Németh Ferenc lánya,
Adta vissza lány.

Hej rózsa, rózsa piros vagy,
Hajnali álom édes vagy.
Jól tudod rózsám mennyi vagy,
Csak hogy az úton el nem hagysz.
Jól tudod rózsám mennyi vagy,
Csak hogy az úton el nem hagysz.

Egy ágy hagyma, hatvan dinnye,
Bezsavári dombra.

Járjátok, fújjátok a madari táncot.
Egy kiskutya megharapott kettőt a szobába.

Egyiket, másikat iszom pálinkába,
Ha jó legények volnátok, azt is meginnátok.

Hej rózsa, rózsa piros vagy,
Hajnali álom édes vagy.
Jól tudod rózsám mennyi vagy,
Csak hogy az úton el nem hagysz.
Jól tudod rózsám mennyi vagy,
Csak hogy az úton el nem hagysz.

Elment az uram bolond korába'
Cserfába ojtott almát árulni.

Adná az Isten, hogy odaveszne,
Akkor lennék én újra menyecske.

Nyakamba vetném a tarka szoknyám,
Lábamra húznám karmazsin csizmám.

Olyat ugranék, mint az paripa,
Olyat perdülnék, mint az karika.

Szántottam gyöpöt, hajtottam gyöngyöt,
Szedtem virágát, ojtottam ágát.

Elment az uram bolond korába'
Cserfába ojtott almát árulni.

Adná az Isten, hogy odaveszne,
Akkor lennék én újra menyecske.

Kender buga, buga, mag van benne,
Ha kiütik nem lesz benne.
Ezt ölelem, ezt csókolom,
Megperdítem, kitaszítom.

Hej rózsa, rózsa piros vagy,
Hajnali álom édes vagy.
Jól tudod rózsám mennyi vagy,
Csak hogy az úton el nem hagysz.

Hej rózsa, rózsa piros vagy,
Hajnali álom édes vagy.
Jól tudod rózsám mennyi vagy,
Csak hogy az úton el nem hagysz.

Az árgyélus kismadár
Nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor
A paplanos ágyra.

Szállj meg, bálj meg,
Fordulj hozzám, csókulj meg.
Szállj meg, bálj meg,
Fordulj hozzám, csókulj meg.

Hej, cseresnye, cseresnye,
Bodor a levele,
Úri kismenyecskének
Meglett a gyereke.

Szállj meg, bálj meg,
Fordulj hozzám, csókulj meg.
Szállj meg, bálj meg,
Fordulj hozzám, csókulj meg.

Hajdú vónál, szeretnélek,
Katona vagy, nem szeretlek.
Lábbal akaszd fel az káplárt,
Mér' verte meg az katonát.
Lábbal akaszd fel az káplárt,
Mér' verte meg az katonát.

Mindenkinek szép az ura,
Csak az enyém szetye-szutya.
Ördög vinné, ha jó vóna,
Csak a szeme vak ne vóna.
Ördög vinné, ha jó vóna,
Csak a szeme vak ne vóna.

Behajtották a ludamat,
Behajtották a ludamat,
Gangos gúnáromat,
Gangos gúnáromat.

Mondd meg, mondd meg szép Ilona,
Mondd meg, mondd meg szép Ilona,
Mi legyen az ára,
Mi legyen az ára.

Egyszáz arany a lúd ára,
Egyszáz arany a lúd ára,
Az legyen az ára,
Az legyen az ára.

Tudom is, tudtam is,
A legény mind hamis,
Megölel, megcsókol,
Elfordul, kicsúfol,
Megölel, megcsókol,
Elfordul, kicsúfol.

Verbunk!

Megütik a dobot falu közepébe',
Kitűzik a zászlót templom tetejébe.
Martosi legények mind elmasíroznak,
Martosi kislányok mind árván maradnak.

Az én kedves nyoszolyám
Csak egy marék szalma,
Az én kicsi vacsorám
Csak egy piros alma.

Szállj meg, bálj meg,
Fordulj hozzám, csókulj meg.

A kosúti kanális, kanális,
Elhagyott a babám is, babám is.
Ha elhagyott, hagyjon is, hagyjon is,
Megélek én magam is, magam is.

Ne bánd édes virágom, virágom,
Hogy így élem világom, világom.
Éljed Te is, nem bánom, nem bánom,
Szívemből azt kivánom, kivánom.

Hej, hej, mit tegyek,
Pozsony alá hogy menjek,
Ott egyedül éljek?
A szeretőm elhagyott,
A szívéből kizárott
Egy kis bolondságért.

A szeretőm elhagyott,
A szívéből kizárott
Egy kis bolondságért.

Ez a kislány úgy éli világát,
Míg az anyja aluszik, süti a pogácsát.
Estétől éjfélig várja a régi szeretőjit.

Eb kolduljon többet,
Mer' meggazdagodtam,
A koldulásomból
Kőházat rakattam.

A malomba mentem,
Tiszta búzát vittem,
De a szerelemtől
Meg nem őrölhettem.

Mit tehetek róla,
Hogy szerelmes vagyok,
Az apám is az volt,
Én a fia vagyok.

Mit tehetek róla,
Hogy szerelmes vagyok,
Az apám is az volt,
Én a fia vagyok.

Száztalléros katonának igen jól van dolga,
Iszik-eszik a kocsmába', semmire nincs gondja.
Hej élet, kutya élet, ennél szebb nem lehet,
Csak az menjen katonának, ki minket nem szeret.

Ifjúság, mint sólyommadár,
Aggyig él, míg szabadon jár,
De énnékem szegénynek már
Szívem víg örömet nem vár.

Mennék én is, ha mehetnék,
Szárnyamra, ha fölkelhetnék,
Így magányosan nem élnék,
Mint madár társat keresnék.

Anyám, anyám, édesanyám,
Édes fölnevelő dajkám,
Születésemnek örültél,
De pogány kézre neveltél.

Menjünk azér' seregesen, tartsuk meg hazánkat,
Vérrel-bérrel oltalmazzuk mi meg országunkat.
Hej világ, átok világ, ennél szebb nem lehet,
Csak az gyűjjön katonának, aki ilyet szeret.

Ó, bú látott, nagy kínt vallott gyarló testem,
Ily nagy kínba, siralomba érted estem.
Éjjel-nappal, jajgatással
Magam csak vesztem s elvesztem.

Mire hozzá s ím mint csalá a rossz világ,
Kiszárada én kezembő', mint egy virág.
Mérget onta, ím mint ronta,
Alattam romla, mint az ág.

Átkozott vót Földön néktek engedésem,
Átkozott vót e világra születésem.
Átkozott vót, nem áldott vót
Minden járásom, kelésem.

Jaj má' nékem, jaj, örökké kell kínlódnom.
Jaj, nem lehet soha innét szabadúnom.
Jaj e tűzbe, jaj, e tűzbe,
Hogy nem vót szabad kimúnom.

Ó, hol vagytok, hogy nem láttok jó barátim,
Velem bánó s engem szánó jó rokonim,
Ó, szerelmes, édes, kedves
Régi sok jóakaróim.

Szőlőhegyen keresztül
Megy a kislány öccsöstül,
Hová, hová angyalom,
Hol lesz a nyugodalom?
Hová, hová angyalom,
Hol lesz a nyugodalom?

Kerítek egy kiskertet,
Abba rózsát ültetek,
Vagy nálatok, vagy nálunk,
Ahol szép lányt találunk.
Fa hegyin vagy fajalatt,
Meghálunk mi az alatt.

Az én uram Ködmön Jakab,
Arra még a kutya se ad.
Alig várom az ördögöt,
Hogy elvigye a vén dögöt.

Annyit hajtok az uramval,
Mind az ingem bő ujjával,
Még annál is többet hajtok,
Ha jelszakad újat varok.

Falu végén két vasvilla,
Mégis begyütt a korela,
Se urakre, se papokre,
Csak a szegény parasztokre,
Se urakre, se papokre,
Csak a szegény parasztokre.

János bácsi, Joskó bácsi
Csak a ládát vigye kee ki,
Százforintos bankó benne,
Ki ne vegye kee belőle,
Százforintos bankó benne,
Ki ne vegye kee belőle.

Kurá Joskó kecskét nyúzott,
A penecérje belecsúszott.
Úgy köll néki, mé' pipázott,
Mé' nem inkább furulyázott,
Úgy köll néki, mé' pipázott,
Mé' nem inkább furulyázott.

Aki dudás akar lenni,
Pokolra kell annak menni.
Ott kell annak megtanulni,
Hogyan kell a dudát fújni,
Ott kell annak megtanulni,
Hogyan kell a dudát fújni.

Hosszú asztal körül tizenketten ülnek,
Sej, mind a tizenketten rólam beszélgetnek,
Sej, mind a tizenketten rólam beszélgetnek.

Rólam beszélgetnek, katonának visznek,
Sej, nyóc esztendő alatt haza eresztenek,
Sej, nyóc esztendő alatt haza eresztenek.

Ha kiszolgálhatom azt a nyóc esztendőt,
Sej, sokkal különb legény leszek, mind azelőtt,
Sej, sokkal különb legény leszek, mind azelőtt.

Jaj, de sokat áztam, fáztam,
Mikor kapud előtt álltam,
De már mostan megmelegszem,
Fehér dunnád alá fekszem.

Isten áldjon meg kendteket,
Ti csucsomi legényeket,
De azt se nem mindegyiket,
Csak akik engem szerettek.

Jaj, de csalárd ez a kakas,
Éjfélt kiált, hajnal hasad,
Szívem alól foly a patak,
Jaj, de jó legénynek adtak.

Hej, Andóné, hallja-e kend,
A kapuját nyissa ki kend,
Eressze be a kend menyét,
A fiának az örömét.

Eddig vendég jó' mulattá',
Immár útnak indulhatná',
Uccu gazda kapjál botra
S a vendéget indítsd útra.

Se nem eső esik, se nem harmatozik,
Mégis az én gubám két oldalról ázik,
Se nem az esőtül, se nem a harmattul,
Kedves galambomnak könnyhullajtásitul.

Elment a madárka,
Üres a kalicka,
Tudom, hogy visszajő
Este vagy holnapra.

Ha holnapra nem jő,
Visszajő szombatra,
Ha szombatra nem jő,
Talán soha nem jő.

Árkot keres a folyóvíz,
Nem a sima dombot,
Ördög látott kék ujjason
Ennyi sárga gombot.

Inális, kanális, szeret a babám is,
Enyém leszel kisangyalom,
ha bánja anyád is.

Van már szék, van már szék,
Csak még lába nincsen,
van már kettő, van már három,
Csak negyedik nincsen.

Inális, kanális, szeret a babám is,
Enyém leszel kisangyalom,
ha bánja anyád is.

Sár ide, sár oda,
Sár van a gödörbe',
Ketten estünk, hárman jöttünk
Babám ki belőle.

Inális, kanális, szeret a babám is,
Enyém leszel kisangyalom,
Ha bánja anyád is.

Nem úgy van most, mint vót régen,
Nem az a Nap süt az égen,
Nem az a Nap, nem az a Hold,
Nem az a szeretőm, ki volt,
Nem az a Nap, nem az a Hold,
Nem az a szeretőm, ki volt.

Amott egy fehér ház, törvényszék a neve,
Törvényszék a neve,
Amit abba' főznek, keserű a leve,
Amit abba' főznek, keserű a leve.

Láttam az urakat, huszonnégyen vótak,
Huszonnégyen vótak,
Mind a huszonnégyen rólam törvényt hoztak,
Mind a huszonnégyen rólam törvényt hoztak.

Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok,
Szabadulást várok,
A jó Isten tudja, mikor szabadulok,
A jó Isten tudja, mikor szabadulok.