"A színpadon nincs ultimátum". Munkatársak, barátok, családtagok a Ghymesről

"  - Mióta vagy a Ghymes együttes menedzsere?
   - Mondom inkább azt, hogy mikor találkoztam a zenekarral először, az érdekesebb történet. 1986-ban végeztem az idegenforgalmi iskolát. A szakmában nem tudtam elhelyezkedni, ami annyira nem zavart akkor, gondoltam, majd várok és egyszer csak jön az állás velem szembe. De a szüleim egy kicsit keményebbek voltak, mondták, hogy dolgozni kell. Az Ifjú Szívek akkori igazgatója, Kulcsár Tibor az apám nagyon jó barátja volt és - gondolom, szaunázás közben, merthogy oda jártak együtt apámmal - mondta neki, hogy menjek el az Ifjú Szívekbe egy beszélgetésre, ahol megürült egy titkárnői állás. ..."

.....

"...Végül elkezdődött az előadás, és a színpad szélére - körülbelül tizenegy-két centiseknek láttam őket akkor - kiállt négy-öt ember és elkezdett muzsikálni. Jaj, szegények, gondoltam sajnálkozva, mit csinálnak ott a színpadon - hát körülbelül ez volt az első találkozásom a Ghymes zenekarral. ..."

.....

"...Visszatérve 1987 áprilisára: akkortól kerültem igazán kapcsolatba a Ghymes zenekarral. Akkor ők még elsősorban a tánckart kísérték, de nemsokára jöttek a gyerekműsorok az Ifjú Szívek keretén belül és azon kívül az önálló koncertek is elkezdődtek. 1990-ben lettek főállású zenészek az Ifjú Szívekben, és ennek köszönhetően indult fejlődésnek a zenekar, ami talán enélkül is bekövetkezett volna, csak sokkal lassabban. Ekkor már én szerveztem a koncertjeiket.
   - Milyen tervekkel indultatok a jövőbe? Amikor elkezdtetek együtt dolgozni, mire gondoltatok, mi lesz ebből?"

.....

"  - ... Tervei elsősorban a zenekarnak voltak, a zenekar pedig nagyon magasra helyezte a lécet - és ez a mai napig is így van. Ehhez próbáltam én fölnőni: hogy amit ők elképzeltek a zenében, az ahhoz mindenképpen szükségszerű háttérmunkát el tudjam végezni. Én nem úgy álltam eléjük, hogy kész menedzser vagyok, majd én megcsinállak benneteket - mert, ugye, manapság ez történik: valaki először kitalál egy zenekart és utána válogat hozzá három embert, de itt messze nem arról volt szó. ..."

.....

"  - Magyarországon nagyon sokat játszik a zenekar. A külföldi fellépéseket mennyire nehéz megszervezni?
   - Nagyon nehéz. A zenekar elsősorban önmagát tudja eladni. Ha én valakit fölhívok, és azt mondom, hogy van egy nagyon jó zenekar, szervezzen neki egy koncertet, az nagyon ritkán jön be, még akkor is, ha lemezt is küldök sok helyre. Ez nem igazán működik. A Ghymesnek van egy varázsa, az élő muzsika varázsa, ezért szoktam mondani, hogy a zenekar önmagát adja el, és látom, hogy külföldön is ez történik. ..."

.....

"  - Milyen érzés egy nőnek négy férfit irányítani?
   - Nem irányítom őket.
   - Akkor összehangolni őket. Milyen a kapcsolatod velük?
   - Ezt tőlük is meg kellene kérdezni. Úgy gondolom, hogy baráti is és munkakapcsolat is. Mindenki élvezi, amit csinál: ők a zenélést, én a szervezést - talán ettől működik jól ez a dolog."

.....

"  - Hogy kerültél kapcsolatba a Ghymessel?
   - Először a Magyar Televízió által rendezett népzenei versenyen találkoztunk, a Vigadóban, talán 1988-ban, ahol hangmérnökként dolgoztam különböző produkciókban. Itt láttam őket, de ez még nem személyes kapcsolat volt, csak az első találkozás. A valódi kapcsolat értelemszerűen a Fonó kapcsán született meg. Amikor a Fonó igazgatója voltam, a tulajdonossal, Lukács Józseffel - Lujóval - arról beszélgettünk, hogy indítani kellene egy klubot, s oda hívjuk meg őket rendszeres fellépőnek. Onnan datálódik az együttlétünk isten igazából."

.....

"  - Amikor a Ghymesre esett a választásotok, miért éppen mellettük döntöttetek? Miből gondoltátok, hogy a Ghymes képes lesz egy ma már koncertnyi közönséget toborozni hónapról hónapra a klubba?
   - Aki látta, hogy a zenekar hogyan és miként dolgozik a színpadon, az tudta ezt. Ma Magyarországon illetve a felvidéki vagy kárpátaljai területen kevés olyan csapat van, aki annyira és úgy dolgozik a színpadon, mint ahogy ők tették akkor is meg most is. ..."

.....

"  - ... Vajon mi az, ami miatt ők így hatnak élőben?
   - Először is komolyan veszik a saját maguk dolgát és megtisztelik a közönséget. Mert amikor fölmennek a színpadra, nem "haknizzák, nem nyomják le" a műsort, és ez a legfáradtabb időszakra is érvényes. Tamás szokta elmondani különböző okok kapcsán humorosan, hogy "mi egy embernek is eljátsszuk ugyanazt, meg tízezer embernek is", és ez így is van. A munkájuk, a hivatásuk, a zeneszeretetük, a zenével való viszonyuk az, ami jól látható, megfogható a színpadon, és aki mondjuk ebben a szakmában dolgozik - mint én is -, láthatta, hogy erre a teljesítményre képesek, ezt a zenét szeretik és akarják művelni. És megvan hozzá a maguk Isten adta, különleges tehetsége, ami maga a Ghymes összességében. ..."

.....

"  - Szakmailag milyen kihívást jelentett neked, hogy ennyiféle és ilyen speciális hangszerrel lépnek fel? Mennyire nehéz előállítani a Ghymes-hangzást?
   - Ez az egyik legjobb és legváratlanabb dolog, amit egy hangmérnök vagy koncerthangot készítő ember kívánhat. Az anyag, amivel dolgozik az ember, a Ghymes zenéje nagyon jó alapanyag, nagyon sokfajta kihívást jelent. Én a hangpult mögött a rendelkezésünkre álló eszközökkel a zenekart segítem, de nagyon fontos, hogy nem helyettük dolgozom a hanggal, nem helyettük csinálok bármi mást. Minden, amit hozzáteszünk a dologhoz - ahogy a szóban is benne van: hozzátesszük -, azért születik meg, mert azt akarjuk, hogy a színpad és a közönség között az akusztikai-vizuális élmény, vagy nevezzük történésnek egyszerűen, a kellő hőfokon vagy kellő formában történjen meg. ..."

.....

"  - Térjünk vissza egy kicsit oda, hogy megszületett a Fonó-beli klub és jobban megismertétek egymást. Ma már te az egyik menedzsere is vagy a zenekarnak."

.....

"... És amikor az élet úgy hozta, hogy Mónika gyermeket várt, és kevesebb ideje lett, megkérdezték a fiúk, hogy nem dolgoznék-e velük mint menedzserük és hangmérnökük? Azt mondtam, miért ne? És elkezdtünk együtt dolgozni Mónikával és a zenekarral, ami nem csak a koncertek szervezésére terjedt ki, de a lemezmunkálatokra is és mindazon dolgokra, ami egy zenekar kapcsán szükség van. ..."

.....

"  - Az évek során ha más nem is, de a rengeteg turné, gyűrődés, feladat, vállalt nehézség nyilván közelebb hozott benneteket egymáshoz. Milyen velük együtt lenni? Jól érzed-e magad, amikor beleindultok a világba?
   - Ha nem érezném jól magam, biztos, hogy nem csinálnám. Ebben hasonlítunk egymásra a zenekarral: ha nem éreznék jól magukat a színpadon, vagy abban, amit tesznek, nem tennék...."

.....

"... Sok energiába kerül velük együtt dolgozni, a turné során mindannyian elfáradunk, de talán megtanultunk úgy elválni egymástól a végén, hogy mosolygunk."

"  - Mióta vagy kapcsolatban a zenekarral mint vendégzenész?
   - A tízéves jubileumi koncertjükre hívtak először a fiúk, amit Pozsonyban rendeztek. Egy közös ismerősünk ajánlott. Eleinte még ritkábbak voltak az úgynevezett nagykoncertek, amik igényelték volna a jelenlétemet, de az utóbbi két-három évben már sok van.
   - Neked főállású foglalkozásod is van. Hogy tudod összeegyeztetni a munkáddal a koncerteket?
   - Igen, a nyugat-szlovákiai vízműveknél vagyok egy részleg vezetője. Nehezen, de sikerül összeegyeztetni, bár ez a szabadságom rovására megy."

.....

"  - Az egyéniséged kifejezetten nyugodt és elég csöndes is vagy. Milyen együtt utazni, létezni ezzel a jókedvű, életteli társasággal?
   - Én nem veszem észre magamon, hogy nyugodt vagy csendes lennék, de sokan mondták már, úgyhogy valószínűleg mégis csak így van. De sokszor én is rájuk hangolódom, és van, amikor elkap a hév... Attila a legvidámabb szerintem, jó nagyokat tud nevetni. Tomiról már messziről tudom, ha ott van egy társaságban, mert meg lehet ismerni a nevetését. Andornak jó poénjai vannak, Gyula meg szórakozott. De az utóbbi időben, ha egy szobában vagyunk, vigyázok rá kicsit, mert legtöbbször elveszít vagy ott felejt valamit."

.....

"  - Hogy gondolod, meddig tudod ezt csinálni a zenekarral?
   - Amíg a fiúk igényt tartanak rám, addig szeretném. Amíg meg tudok felelni az elvárásaiknak, addig remélem, hogy tudom csinálni. Egy kicsit húzós a dolog, fárasztó, mert sokszor előfordul, hogy épp hazaérünk, és már indulok is a munkába, esetleg alszom két órát, de ez van. Nagyobb hiba volna, ha ez nem lenne, tudod."

"Hogy mit jelent nekem a Ghymes?
Elsősorban a férjemet, Gyulát, ahogyan a színpadon zenél, ahogyan otthon dalt ír, ahogyan egy szál gitárral először hallom az új zenét... hát, ilyeneket. Azután olyan kedves barátokat és ismerősöket, akiket iskolás korom óta ismerek. Majd a táncegyüttest, ahol megismerkedtünk. Már akkor úgy táncoltam, ahogyan ő muzsikált.
A kezdeti évek csak a népzenéről, a táncházakról és a fellépésekről szóltak - a fiúk mindannyian belevaló, jópofa srácok voltak, akikkel mindig jó volt együtt lenni. Mára változott a helyzet. A zene is megváltozott. Szilajabb lett, szilárdabb és sokkal inkább szárnyaló. Olyan magasságokat érint, amelyekről maguk a fiúk is csak álmodtak.
A fiúk - akik mára már családapák lettek és persze sztárok - szerencsére ugyanazok a jóbarátok.
A kapcsolatunk és a zenekar felemelkedése olyan élményekkel gazdagította az életünket, amely sok embernek ismeretlen. Megnyugvással tölt el, hogy gyermekeink (Zsófia 12, Mátyás 9) életében is természetes helyet foglal el a muzsika. Kisfiunk a múltkor azzal ébredt, hogy azt álmodta: ő is apuval együtt zenélt. Ilyenkor összemosolygunk. Ki tudja?! A Ghymes-zenét határozottan szeretik. Egyszerűen és természetesen reagálnak az új dolgokra, százszor meghallgatják az új zenéket. Ilyenek a gyerekek, addig igénylik a jót és szépet, amíg teljesen föl nem töltődnek belőle. Így érzik ők az édesapjuk muzsikáját.
Köszönöm azt a sok gyönyörű koncertélményt, helyszínt, ahol ott lehettem, mert duplán voltam részese az örömnek, mint zenerajongó és mint feleség.
Nagyon sok szép élményt kívánok a zenekarnak és a közönségnek is!"

"Sokszor teljesen kilátástalannak tűnt azt megoldani, hogy a zenekar és a család ne váljon egymás kárára. Sok év gyümölcse számomra az az önállóság és kompromisszumkészség, amit ma magaménak tudhatok. Az az időszak, amikor rajongtam a zenekarért, mint magáért, lezárult. Számomra most a zenéjük fontos, amit hallok és szeretek nap mint nap. Természetesen ami igazán szívhez szóló számomra, azok a szaxofonszólók és az a muzsika, ami Andor szívéből fakad. Remélem, még sok remek dalt teremtenek meg ők négyen, adják bele lelküket, szívüket, hogy az egész világ hallgathassa és átélhesse őket, ugyanúgy, mint mi."