Szarka Tamás: VÁVÁVÁ

Pásztorok, pásztorok, örvendezzünk,
van ott valahol egy jászol,
arcunkat nyál-eső veri, hát siessünk,
lehet, hogy Jézusunk - már fázol.

Nem néztünk oda, csak köszöntünk,
mikor Márián erőszakot vettek,
hát kicsiny kis fiacskáját -
- most, hogy főpapok lettek -
gyorsan elcsinálják.

'Zidén karácsonykor
üres lesz a jászol,
pedig így is hogy örült volna
Neked, Jézuska -
ennyi jámbor,
megénekeltünk volna
százszor, százszor.

Leheletünk melege
s ha gyávaságunk elég bátor -
tán az is megteremtene,
ám gyülekeznünk nem szabad
Bratyiszlavában, szédítő
karácsonyfa alatt.

Herceg:
Nincs már, mit féltsünk,
csak egy nyelvünk van a szánkban,
ő a bűnünk, hát szónokok,
- kiket szeretni mégis elindultunk -
nyomjatok rá égő gyertyát,
ha a sötétben a tömeg szisszen -
legalább ne lássuk,
hogy válogat az Isten.

Várom már nappal az álmom,
akárhogy fájjon,
csak lássa magát,
köztünk koldulva cikázzon,
három percet legalább elsírjon.

Bánom, mégis megidéztem,
csak ettől féltem,
szerelem figurál,
holnap kivirágzik a vérem,
altathatnátok az éberségem.

Éjjel mindenki a parton
az égnek tartson
cédruskoronát,
táncol körülötte fogódzva
hétszáz szomorú katona titokba'.

Egy vastaghangú helyi járat,
harmonikafény,
és tollas torkú röppentyűk,
ez a band
            dzsesszel
            reggel
            hellyel-
            közzel
            ezzel
kelünk föl mi
férfiak,
rohanó nadrágjainkba
szíjazzuk
a dobogó inget,
s vegyészkedünk belé
            megint
            teint
            koffeint
            valamint
            nikotint
            odakint
már vár
február
huszonkilencedike.

Kicsi lány vagy, gyűlölet,
kíváncsi a kis kezed,
gombold ki az ingemet,
nyissad meg a mellemet,
simogasd nyers szívemet,
dúdolj piros éneket,
dúdolj piros éneket.

Az ének színe vért adott,
háborúm vitéz halott,
haragod is szép halott,
békét mégis ő hozott,
szád susogjon dallamot,
szád susogjon dallamot!

Éjszakával mire menjek,
egyszerű vagyok, remélek,
Istenem, te kismadár,
engedj elaludni már.

A világon, a zongorán
vízcsepp nő a hang után,
úgy, mint én - bizonytalan
megremeg, de nem zuhan.